11.rész

Én csak nagy szemekkel néztem Ash-re. 
-Bocsi! Reflex volt! mentegetőzött.
-Semmi baj! mosolyodtam el kínosan.
Felöltöztem és lesétáltam a konyhába anyához, Ash-hez és a kicsit kába apámhoz. Mivel már nem volt sehol se hely bele ültem Ash ölébe. Bevallom ennél jobb hely nincs is. Anya nagyon mérgesen nézett Ash-re. Én csak nyugtatóan simogattam a kezét. 
-Nyugodj meg! Nem haragszom rád! mosolygott anya Ash-re.
Ash ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Fel álltunk és elmentünk sétálni. Ash összekulcsolta az ujjait az ujjaimmal. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Egyszer csak megálltunk Ash elém állt és szomorúan nézett rám.

-Mi lenne ha eltűnnénk az országból? bukott ki belőlem a kérdés.
Ash továbbra is csak nézett. Közelebb mentem hozzá. 
-Rendben! De hova mennénk? kérdezte kicsit félve.
-Ausztrália. mondtam nemes egyszerűséggel. 
Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Miután elváltunk mind a ketten haza indultunk pakolászni.