2016. február 29., hétfő

Epilógus és köszönet nyilvánítás

Sziasztok! Hát meghoztam az epilógust! :( Remélem tetszett a blog! DE NEM LESZ 2. ÉVAD!!!!!!!
1 évvel később
Nagyon nem tartom anyámmal már a kapcsolatot. Ash sem tartja az apukájával. Sőt még az sem érdekelt minket, hogy a "tesónk" fiú-e vagy lány. Az a lényeg számunkra, hogy Daniel itt van velünk. Több nem is kell nekünk a boldogsághoz.
-Na min gondolkoztál annyira kicsim?-mosolygott rám Ash.
-Á nem fontos!-csókoltam meg.
Életem legjobb döntése az az volt, hogy hozzá mentem és összekötöttem vele az életemet. Hisz Ash tökéletes apa és férj. Közben Daniel is oda jött hozzánk. Beült közénk mi meg egy puszit adtunk az arcára.
Nekünk ő a szemünk fénye. Ash elkezdte csikizni mire Daniel édesen nevetni kezdett. Én pedig mosolyogva néztem ezt a csodás apa fia pillanatot. Náluk jobbat nem is kívánhatnék!
Ennyi lett volna az epilógus :( De megszeretném köszönni nektek akik olvasták és a két lánynak akik sokat segítettek Réka és Raven ♥ Nagyon köszönöm aki olvasta!

2016. február 22., hétfő

37.rész

Utolsó dal
Sziasztok! Hát ez is eljött itt a blog utolsó része :( Nagyon sajnálom tényleg!
Reggel Daniel sírására keltem fel. Ash észre sem vette. Ki keltem mellőle és elindultam a fiunk szobájába. Kezembe vettem és ringatni kezdtem. Miközben egy altató dalt dúdoltam neki. Daniel pedig nem sokára el aludt a kezembe. Vissza tettem az ágyába és betakartam. Aztán én vissza mentem a szobánkba. Miután lefeküdtem Ash átkarolta a derekam.
-Mióta vagy fent?-fordultam felé.
-Nem régóta!-felelte a reggeli rekedtes hangján.
Amit én imádok, de nagyon. 
-És te mióta vagy fent?-tette fel a kérdést.
-Amióta Daniel felkeltett!-néztem a szemébe.
-De hisz még nem tud futni!-kuncogott.
-Nagyon vicces vagy Irwin!-mosolyodtam el.
-Tudom!-mosolyodott el ő is.
Nála jobbat tényleg nem találhattam volna. Ash ki kelt mellőlem és bement a fürdőbe. Amikor vissza jött letérdelt elém. Én pedig a kezemet a szám elé tettem.
-Madison Beer hozzám jössz feleségül?-nyitotta fel a kis dobozt.
-Igen!-feleltem boldogan.
Ash felállt és egy hosszú szerelmes csókba vont. Aztán bementünk a kisfiunkhoz. Kezembe vettem Ash pedig egy puszit nyomott a fejére.

2016. február 15., hétfő

36.rész

(zene)
Ma vihetjük haza Daniel-t. Már most olyan mint az apukája. A kezembe vettem és így vártuk Ash-t.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón.
-Helló!-dédelgettem Daniel-t.
Oda jött hozzánk és egy csókot nyomott az ajkaimra. Aztán a kezébe vette Daniel-t. Olyan jól áll a kezébe a gyerek. Nyomott egy puszit az arcára.
Én mosolyogva néztem őket. Ezt Ash is észre vette és leült mellém kezébe a fiúnkkal.
-Szeretlek titeket!-csókolt meg.
-Mi is téged!-mondtam miután az ajkaink elváltak.
Mindennél jobban szeretem őket hiszen ők a családom. A pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Kicsit félre vonultam és felvettem.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia kislányom!-köszönt anya.
-Mit szeretnél?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.
-Csak jó egészséget szerettem volna kívánni a kicsinek és neked és persze Ashton-nak!-mondta egy szuszra.
-Köszönjük! Szia!-tettem le a telefont.
Mikor megfordultam Ash-el találtam szembe magam. Összekulcsolta az ujjainkat és így mentünk haza felé. Mikor haza értünk Daniel már nagyba aludt ezért felvittem a szobájába. 
-Szép álmokat!-nyomtam egy puszit az arcára.
Aztán pedig kimentem a szobájából egyenesen le Ash-hez.

2016. február 8., hétfő

35.rész

(zene)
9 hónappal később
Reggel nagyba csináltam a reggelit amikor éreztem, hogy valami folyadék folyik a lábam között. Most vagy bepisiltem vagy elfolyt a magzat vizem. Mivel nem kellett pisilnem ezért maradt az utóbbi vagyis, hogy elfolyt a magzat vizem.
-Ashton!-sikítottam már szinte.
Nagyon fájt. Jobban mint gondoltam.
-Igen?-futott le a lépcsőn.
-Jön a kis Irwin!-mondtam fájdalmas hangon.
Ashton azonnal cselekedett. Felkapott menyasszony pózba és úgy vitt ki a kocsihoz. Aztán beszálltunk mind a ketten. Ash rátaposott a gázra és aránylag gyorsan beértünk a kórházba. Pont jött velünk szembe egy orvos. Fel fektettek egy ágyra és úgy vittek be egy terembe. A terembe bejöhetett Ash is.
-Kibírod kicsim!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Jól esett a törődése. Aztán megindult a szülés. Két nyomás után meg is született a kisfiunk Daniel Irwin. Ash mosolyogva vette a kezei közé az újszülött kisfiát.
-Isten hozott a földön kis pajtás!-mondta neki mosolyogva.
Én pedig mosolyogva néztem őket. Mivel nagyon kifáradtam ezért elnyomott az álom.

2016. február 1., hétfő

34.rész

(zene)
Reggel mikor felkeltem Ash már nem volt mellettem. Ezért ki keltem az ágyból és lebattyogtam a nappaliba. Teli találat mert ott volt az én szerelmem. Leültem mellé.
-Szia!-néztem rá.
Mire Ash ugrott egyet.
-Baszki!-sóhajtott egy nagyot.
-Ugye milyen rossz?-kérdeztem nevetve.
-Igen fel fogtam!-mondta most már nyugodtabban.
Oda bújtam hozzá. Ő pedig átkarolta a vállam. Mikor meguntam ezt a pózt ráültem lovagló pózba. A fejemet pedig a vállába fúrtam. Ash átkarolta a derekam.
Ennél jobb érzés nincs is. 
-Annyira imádlak!-motyogtam a nyakába.
-Én is téged!-csókolt a nyakamba.
Amitől beindultak a pillangóim. Kicsit elhúzódtam tőle és egy csókot leheltem a tökéletes ajkaira. Amit Ash viszonzott is. A csókunk nem tartott olyan sokáig mint általában.
-Olyan gyönyörű vagy!-tűrt a fülem mögé egy haj tincset Ash.
-Te meg nagyon helyes!-vontam még egy csókba.

2016. január 25., hétfő

33.rész

(zene)
Ahogy megtudtam, hogy babánk lesz felhívtam anyát. Tudtam, hogy nagy galiba lesz belőle, de nem nagyon tudott érdekelni. 
-Szia kicsim!-szólt bele anya.
-Szia!-mondtam kicsit unottan.
-Miért hívtál?-viszonozta a hangnemem.
-Csak azt akartam mondani, hogy kisbabám lesz Ash-től!-mondtam ki gyorsan.
Nagyon féltem a reakciójától. 
-Micsoda?-kiabált.
-Igen jól hallottad!-mondtam gúnyosan.
Egy percig kínos csend lett köztünk. Utána pedig anya megszólalt:
-Jó akkor jó gyermek nevelést!-tette le.
Én pedig lesokkolva fogtam a telefonomat. El sem hiszem, hogy a saját anyám csak így leráz. Ez így nagyon nem fair. Eltettem a telefonomat és elmentem kicsit sétálni. Sydney nagyon szép város. Ahogy nézelődtem egyszer csak két kart éreztem a derekamon. Felsikítottam és hát meghallottam Ash édes kuncogását.
-Jó érzés ijesztgetni?-fordultam felé.
-Tökéletes!-csókolt meg.
Esküszöm nem tudok rá haragudni. Még is csak a gyermekem apja.

2016. január 18., hétfő

32.rész

(zene)
Reggel mikor fel keltem az volt az első, hogy a fiókból kivettem egy terhességi tesztet. Igen anyám rakott be egyet és amikor kiraktam arra gondoltam, hogy úgy se fog kelleni. Megfogtam és bementem a vécébe és megcsináltam a tesztet. Az a rohadt 5 perc maga volt a pokol. A szememet is eltakartam.
Mikor úgy éreztem, hogy kész a teszt elvettem a kezem a szemem elől. Megnéztem a tesztet ami pozitív lett. Utat engedtem a könnyeimnek amik persze öröm könnyek voltak. Felálltam és kimentem a vécéből. Pont szembe találkoztam Ash-el. Megöleltem ő pedig kicsit hezitálva, de viszonozta.
-Miért öleltél meg?-nézett rám értetlenül.
Át nyújtottam neki a pozitív tesztet ő pedig mosolyogva megölelt és megpörgetett a levegőbe.
Amikor a lábaim földet értek megcsókoltam.
-Szeretlek!-lehelte az ajkaimra a szavakat.
-Én is szeretlek!-csókoltam meg.
Pont azt akartam, hogy Ash legyen a gyermekeim apja erre meg adta az ég.