Mikor már kiszellőztettük a fejünket "haza" indultunk. Amikor az ajtó elé értünk Ash összekulcsolta az ujjainkat és úgy mentünk be a házba. Anya és Mr. Irwin nem éppen boldogan fogadtak minket.
-Hogy-hogy a mi tudtunk nélkül mentetek el?-nézett anya hol rám, hol Ash-re.
-Mert nem szerettük volna hallani ahogyan basztok!-mondtam anya szemébe amit gondolok.
Láttam ahogy könnyek gyűlnek a zöld szemeibe. De mivel nem volt kedvem sírós délutánt tartani ezért inkább felmentem a szobámba és egy dalt kezdtem énekelni.
I hear melodies in my head
Find little notes in my bed
I've got songs tangled up in my hair
I see piano keys everywhere
My heart is a beating drum
Repeating my favorite song
I hear Beethoven number Nine
All the time
Be jött Ash és mosolyogva hallgatta ahogyan éneklem.
Amikor vége lett a dalnak oda jött hozzám és megcsókolt.
-Az én barátnőmnek milyen jó hangja van!-ölelt meg.
Az arcomat el öntötte a pír. Nem tudom, hogy igaz-e vagy sem. Igazából mindig apuval énekeltem és most, hogy ő nincs egyedül kell énekelnem. Ezek szerint még sem vagyok olyan rossz mint amilyennek gondolom magam.
cukikkák *-* siesss ♥
VálaszTörlésNagyon jó! *.* Pff.. a szülők néha tényleg kikészítik az embert! :D xD Várom a kövit! ♥
VálaszTörlésÖlel,
Raven :*