1 évvel később
Nagyon nem tartom anyámmal már a kapcsolatot. Ash sem tartja az apukájával. Sőt még az sem érdekelt minket, hogy a "tesónk" fiú-e vagy lány. Az a lényeg számunkra, hogy Daniel itt van velünk. Több nem is kell nekünk a boldogsághoz.
-Na min gondolkoztál annyira kicsim?-mosolygott rám Ash.
-Á nem fontos!-csókoltam meg.
Életem legjobb döntése az az volt, hogy hozzá mentem és összekötöttem vele az életemet. Hisz Ash tökéletes apa és férj. Közben Daniel is oda jött hozzánk. Beült közénk mi meg egy puszit adtunk az arcára.
Ennyi lett volna az epilógus :( De megszeretném köszönni nektek akik olvasták és a két lánynak akik sokat segítettek Réka és Raven ♥ Nagyon köszönöm aki olvasta!
Annyira hiányozni fog ez a blog! :'((( ♥ Az első blogod, amire rátaláltam, és olvasni kezdtem! :(((( Nem tudom elhinni, hogy vége! Imádtam, olyan kár, hogy nem lesz 2. évad... :"( Azért azt sajnálom, hogy Madison nem békült ki az anyukájával, de annak örülök, hogy boldogan élhet a kis Irwin család! *-* Daniel meg azon a képen... ahh, de cuki! ^-^ Köszönöm, ezt az élményt, hogy olvashattam ezt a szuper történetet! ♥♥♥
VálaszTörlésUi.: Izgatottan várom a többi blogod folytatását, és persze az új blogodat! <3 :)
Puszi,
Raven :*
:O :O :o utolsó? :O miért ilyen váratlanul tudom meg mindig? :O sajnálom,hogy nem lesz 2,évad de kösözönm,hogy olvashattam ☺
VálaszTörlés